2017-ben a kínai textilipar számos kedvezőtlen belső és külső tényezőt leküzdött, és folyamatos fejlődést ért el. A textilipar a feldolgozóipar nagy sebességről magas minőségre történő fejlesztésének feladata alatt mélyrehatóan elemezte eredményeit, jellemzőit és hiányosságait. Sun Ruizhe, a Kínai Textilipari Szövetség elnöke a Kínai Textilipari Unió munkájáról szóló 2017-es konferencián rámutatott, hogy a textilipar magas színvonalú fejlődésének megvalósítása és a külső környezetből fakadó ellentmondások feloldása érdekében összpontosítani kell. a „három egyensúlyhiányról” és a „három elégtelenségről”. Vagyis „kiegyensúlyozatlan kereslet-kínálati struktúra, kiegyensúlyozatlan regionális fejlődés, kiegyensúlyozatlan ipari jövedelmek” és „nem megfelelő termelési és pénzügyi integráció, nem megfelelő környezeti konstrukció és nem megfelelő innováció alkalmazása”.
Az "egyensúlytalanság" problémájának objektív elemzése
Pontosabban, a három „egyensúlytalanság” főként a következőkben tükröződik:
Először is, a kereslet-kínálat szerkezete kiegyensúlyozatlan. Kína zsinórban öt éve a világ legnagyobb tengerentúli fogyasztója. Az Egyesült Nemzetek Turisztikai Világszervezete (UNWTO) adatai szerint a kínai turisták fogyasztása 2016-ban elérte a 261 milliárd dollárt, ami 12%-os növekedést jelent az előző év azonos időszakához képest. A kínai e-kereskedelmi kutatóközpont adatai azt mutatják, hogy 2016-ban Kínában a határokon átnyúló online vásárlási felhasználók száma elérte a 42 milliót, ami 82,6%-os növekedést jelent az előző év azonos időszakához képest. A kínai lakosok tengerentúli fogyasztásának bővülése a kínálat és a kereslet közötti strukturális egyensúlyhiány közvetlen következménye.
A kereslet és a kínálat közötti egyensúlyhiány abban rejlik, hogy a tényezőkínálat nem tudja kielégíteni a termelési igényeket, a termékkínálat pedig a fogyasztói keresletet. A tényezőpiacon az alapanyag-ellátást a mechanizmuspolitika befolyásolja, és továbbra is kiemelkedő a strukturális ellentmondás. Példának okáért a pamut árának különbsége itthon és külföldön nagy, a fonó vállalkozások nemzetközi versenyképessége csökken; a pamut minősége nem magas és a tényleges kínálat elégtelen, ami nem tudja kielégíteni a textilipari vállalkozások átalakításának, korszerűsítésének igényeit. Az erőforrás-allokáció hatékonysága korlátozza az ipar fejlődését. Az árupiacon a termékhomogenitás általában nehezebb, egyes iparágakban színpadi és strukturális többletkapacitások, a kereslet és kínálat összeegyeztetése nem megfelelő, a nagy és hatékony kínálati hiány, az erős gyártókapacitás és az innovációs képesség hiánya kiemelkedik, és sürgősen elő kell segíteni a fajtaszerkezetet, a minőségi minőséget és a márka befolyását. Erősíteni kell a szolgáltatás alkalmazkodóképességét a fogyasztás korszerűsítéséhez.
Másodszor, a regionális fejlődés kiegyensúlyozatlan. Ellentmondás van az erőforrások elosztása, a versenyelőny változása és a sokéves fejlődés által kialakított ipari minta között. A területi összehangolt fejlesztési stratégia előmozdítása és a vonatkozó szakpolitikák iránymutatása alapján a textilipar rendezett áthelyezése és a regionális fejlettségi lemaradás csökkent, de a kiegyensúlyozatlan területfejlesztés és koordináció általános mintázata alapvetően nem változott.
Befektetési szempontból ~2016-ban 2012-ben a keleti régió beruházása 455 milliárd 621 millió jüanról 739 milliárd 40 millió jüanra nőtt, 62,20%-kal nőtt, a központi régió befektetése 262 milliárd 895 millióról nőtt. jüan 414 milliárd 394 millió jüan, és 57,63%-kal nőtt, és a beruházás a nyugati régióban 60 milliárd 785 millió jüanról 130 milliárd 441 millió jüanra nőtt, és 114,60%-kal nőtt. A teljes kibocsátási értékből azonban a keleti régió textilipar, ruhaipar és vegyi rostipar összesített ipari termelési értéke az ország egészének több mint 72%-át teszi ki. 2016-ban a Kínai Textilszövetség által azonosított 199 ipari klaszter a teljes iparági bevétel 40%-át tette ki. Közülük a keleti régió az összes klaszterszám 84%-át, míg a központi régió 11%-át, míg a nyugati régió mindössze 5%-át adja. Ez a regionális egyensúlyhiány akadályozza az erőforrások hatékony áramlását és felhasználását, korlátozza a regionális komparatív előnyök kialakulását és korlátozza az ipar fenntartható fejlődését.
Harmadszor, az ipari bevételek kiegyensúlyozatlanok. Az elmúlt években, bár az egész társadalom bérei általában emelkedtek, a különböző iparágakban dolgozó feldolgozóipari dolgozók bére még mindig alacsony szinten van. A feldolgozóipar igazgatóinak jövedelmi szintje 2015-ben és 2016-ban alacsonyabb volt, mint az információátviteli, szoftver- és információtechnológiai szolgáltató iparágaké. A jövedelemkülönbségből az információátviteli, szoftver- és informatikai szolgáltató iparban dolgozók jövedelme 2014-től 2016-ig a feldolgozóiparban foglalkoztatottak bérének 2,15-szerese, 2,21-szerese és 2,22-szerese, a különbség pedig egyre nő. fokozatosan. A tőkepiacon a három nagy textil-, ruha- és vegyiszál-ágazat eszközmegtérülési rátája alacsony, az iparágak jövedelmezőségének hiányát tükrözve pedig nagy a szakadék az iparágak és más iparágak között. Az alacsony vagyonmegtérülés és az alacsony munkabér jelenlegi helyzete az iparág jövedelmezőségének és a gazdasághoz való hozzájárulásának elmozdulását tükrözi. Az ipar relatív gyengébb pozíciója a társadalmi haszon elosztásában azt eredményezi, hogy a jó minőségű erőforrások nem tudnak hatékonyan összegyűlni az iparágban, korlátozva ezzel az iparág átalakulását, felminősülését, hosszú távú fejlődését.